Zánkai Erzsébet-tábor 2026.07.05-10.

Az idei nyáron is felejthetetlen élményekkel gazdagodhattak iskolánk tanulói az Erzsébet-táborban. Összesen 58 gyermek vehetett részt a hatnapos zánkai táborozáson, ahol a kikapcsolódás, a közösségi élmények, a tanulás és a szórakozás tökéletes egyensúlyban volt jelen. Már az érkezés napján különleges hangulat fogadott bennünket: zenével, tánccal és egy fergeteges nyitóbulival kezdődött a tábor, amely azonnal megalapozta a jókedvet. A hét során minden nap újabb és újabb programok vártak ránk, így egyetlen percet sem unatkoztunk. Részt vettünk a Hősök Napján, ahol testközelből ismerkedhettünk meg több hivatás mindennapjaival. A rendőrség, a tűzoltóság, a mentőszolgálat, a büntetés-végrehajtás és a Magyar Honvédség munkatársai látványos bemutatókkal érkeztek. A gyerekek nemcsak megfigyelői lehettek ezeknek a programoknak, hanem számos eszközt ki is próbálhattak, kérdezhettek a szakemberektől, így játékos formában szerezhettek ismereteket ezekről a felelősségteljes hivatásokról. A Kultúra Napján izgalmas, játékos vetélkedőkön keresztül fedezhettük fel hazánk kulturális értékeit. A feladatok során szó esett többek között a magyar ételekről, népi hangszerekről, irodalmi művekről, hagyományokról és különböző használati tárgyakról is. A gyerekek ügyesen oldották meg a feladványokat, miközben rengeteg új ismerettel gazdagodtak. Nagy élményt jelentett a Balaton-felvidéki Tájház meglátogatása is. Itt bepillantást nyerhettünk elődeink mindennapjaiba, megismerhettük, hogyan éltek régen az emberek. Láthattuk a korabeli konyhát, kamrát, a gazdasági épületeket, az állattartáshoz használt eszközöket, valamint azt is, milyen bútorokkal rendezték be otthonaikat. A gyerekek érdeklődve hallgatták az öltözködési szokásokról, a családi életről és a régi paraszti élet mindennapjairól szóló ismertetőt. A tábor egyik legszebb programja a balatoni hajókirándulás volt. A hajóút során sok érdekességet hallhattunk a Balaton kialakulásáról, földrajzi sajátosságairól, a tó környékének nevezetességeiről és természeti értékeiről. Egészen más szemszögből csodálhattuk meg a magyar tengert, amely mindenkit lenyűgözött. A hét során sokat sétáltunk a hatalmas tábor területén, de amikor szerencsénk volt, a strandra vezető utat kisvonaton,a Dottón tettük meg. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, szinte végig napsütéses időben élvezhettük a programokat. Bár a többször kiadott viharjelzés miatt a tervezett sárkányhajózás sajnos elmaradt, a Balatonban két alkalommal is megmártózhattunk. Különleges hangulatot teremtett az esti tábortűz is. A tűzgyújtási tilalom miatt ugyan valódi tábortüzet nem lehetett rakni, de a szervezők fényfüzérekkel varázsoltak meghitt hangulatot. A „tesók” játékos feladatokkal, énekekkel gondoskodtak arról, hogy ez az este is emlékezetes maradjon. A közös élmények sorát gazdagította a reggeli torna is, ami nem aratott osztatlan sikert az álmos reggeleken. Igaz, a csütörtök reggeli párnacsatán azért remekül szórakoztunk. Lelki feltöltődésben is volt részünk. A Balaton partján, a fák árnyékában megtartott ökumenikus istentisztelet meghitt hangulatában kicsit elcsendesedtünk. Zenei téren sem maradtunk program nélkül. A strandon meghallgathattuk a StEfrem együttes koncertjét, egy este pedig Tóth Abigél szórakoztatta a közel 2800 táborozó gyereket. Két este a futballrajongók szurkoltak a világbajnoki mérkőzések közvetítéseit nézve, ami szintén remek közösségi élmény volt. A tábor méltó lezárásaként az utolsó este ünnepélyes búcsúesttel és fergeteges záróbulival köszöntünk el Zánkától. Hat nap alatt rengeteg élménnyel, új barátságokkal, sok nevetéssel és számtalan közös emlékkel gazdagodtunk.

És hogy milyen volt a tábor a kísérő pedagógusok szemével? Nos… a napi programokat ugyan a tábor szervezői biztosították, de unatkozni egyetlen percünk sem volt. Ha éppen nem egy programon vettünk részt, akkor valaki biztos, hogy a kulacsát kereste, a táskáját hagyta a szálláson, elfogyott a vize, megéhezett, megszomjazott, fájt a lába, melege volt, a boltba szeretett volna menni, vagy elvágta, leverte, megütötte, lehorzsolta, megégette, vagy egyszerűen csak akadt egy fontos kérdése. 58 gyermek mellett mindig bőven akadt tennivaló. A hét egyik legtöbbet hallott mondata kétségkívül a „Tanárnő/Tanár úr, jöjjön már!” volt. Mire az egyik kérés végére értünk, már érkezett is a következő. A lányok időnként külön sportot űztek abból, hogy tízpercenként megkeressék az éppen ügyeletes tanárt, hogy egy apró tréfával megvicceljenek bennünket. Szerencsére a jókedvből egyik oldalon sem volt hiány. Az esti villanyoltásnak is megvoltak a maga emlékezetes pillanatai. Amikor ellenőrizni indultunk a szobákat, a gyerekek villámgyorsan mozdulatlanná váltak, horkoltak, és a legtöbben olyan meggyőzően tettek úgy, mintha már mélyen aludnának, hogy már maga az gyanús volt, hogy csend van. A színjáték azonban általában addig tartott, amíg azt nem hitték, hogy már kimentünk a szobából. Ilyenkor a hirtelen felhangzó beszélgetésekből, nevetésekből és suttogásokból hamar kiderült, hogy az alvás még várat magára. Ezeken a helyzeteken együtt nevettünk, bár ennek köszönhetően a villanyoltás időpontja gyakran egy kicsit későbbre csúszott, mint terveztük. Természetesen a vidám pillanatok mellett akadtak meghatóbb percek is. Esténként néhány gyereknek hiányzott az otthoni környezet, a család. Ilyenkor egy kis beszélgetés, vigasztalás, bátorítás az ágy szélén ülve is sokat jelentett. Öröm volt látni, hogy a legtöbben hamar megnyugodtak, másnap pedig ismét mosolyogva vetették bele magukat a tábori kalandokba. A napi sok kilométernyi séta végére a mi lábunk is rendesen elfáradt, és az alvásból sem jutott mindig annyi, amennyit szerettünk volna, de mi is jól éreztük magunkat. A gyerekek ügyesek voltak, nyitottan és lelkesen vettek részt a programokon, mi pedig rengeteg közös élménnyel és még több mosollyal térhettünk haza.

Kátainé Oláh Hajnalka, Kecskés-Markó Szilvia, Pataki Attila Tivadar, Szabó Kata Luca, Vígh István, Vighné Olasz Anikó kísérő pedagógusok