Mi is az a szívességbank?
A szívességbank lényege az, hogy egy helyi közösség tagjai „szívességeket” cserélnek egymás között,
azaz munkát végeznek, szolgáltatnak adnak és kapnak, és mindezt egy értékmérő segítségével
számolják el. A rendszer azon az elgondoláson alapszik, hogy mindenki rendelkezik olyan tudással,
képességekkel, amelyek segítséget jelenthetnek mások számára. Az egyén által adott és kapott
szívességeknek hosszú távon ki kell egyensúlyozniuk egymást, ám nem két ember viszonylatában,
hanem a közösség szintjén. Azért nem közvetlen cseréről, azaz barterről van szó, mert nehéz olyan
embert találni, aki azzal a képességgel rendelkezik, amire szükségem van, és neki is pont az a
szolgáltatás vagy termék kell, amit én tudok nyújtani. Ha például Áginak elromlott a számítógépe,
felhívhatja Dávidot, aki informatikus és szabadidejében szívesen foglalkozik javítással is. Viszont, ha
Ági sütemény sütéssel szeretné viszonozni a szívességet, akkor nincs szerencséje, mert Dávid nem
szereti az édességet. A cserekörön belül viszont biztosan talál valakit, például Editet, akinek pont
süteményre van szüksége, mert vendégeket vár. Így a közvetett barter1
által a tagok sokféle igénye
kielégülhet.
A szívességbankokban az elszámolás alapja rendszerint valamilyen kamatmentes pénz, amely
csupán virtuálisan létezik, fizikai formában nem; vagy pedig a munkába befektetett idő. Ugyanakkor
a közösségek természetesen szabadon alakíthatják ki saját elszámolási rendszerüket. Általában egy
központi nyilvántartási rendszerben minden tag nyomon követheti saját egyenlegét, illetve a
közösségben lezajlott adás-vételeket.

Ez a gyakorlatban egy szívességbankon belül úgy valósul meg, hogy Ági, Dávid és Edit egymás
szolgáltatásait megtalálja a központi adatbankban, vagy a cserekör honlapján a keres-kínál listában,
telefonon fel tudják venni a kapcsolatot egymással, és személyes találkozások alkalmával létrejön a
csere, melynek értékét fabatkában rögzítik. Ha egy munkaóra 10 fabatkát ér, és mindhárom tag
egyenlege nullán áll a cserék megkezdése előtt, akkor az első csere alkalmával Dávid egyenlege 10
fabatkát mutat, míg Ágié mínusz 10-et. De a sütemény átadáskor Ági egyenlege 10 fabakával nő,
tehát pont eléri a nullát, Edité pedig 10 fabatkával kerül mínuszba. A lebonyolított cseréket
bejelentik a cserekör központjában, és így mindenkinek naprakész lesz az egyenlege a rendszerben.
A szívességbankok rendszerint külön erre a célra létrejött helyi közösségek. Ám nincs feltétlenül
akadálya annak sem, hogy egy másféle ügyekben is együttműködő helyi kisközösség működtessen
cserekört. Ugyanakkor nagyon kis közösségekben nem hatékony ez a rendszer. Bár szigorú minimális
létszámot nem lehet meghatározni, annyi azért elmondható, hogy legalább 50 aktív tag szinte mindig
kell egy jól működő szívességbankhoz; az ideális létszám pedig néhány százas nagyságú.

(A teljes leírás itt olvasható)