skip to Main Content
Menü

Jászalsószentgyörgyi gyerekek Sarudon 2018.

Tavalyi élménybeszámolóm utolsó mondatával kezdeném most az idei történetemet.
„Szeretnénk jövőre is egy hasonlóan szuper ifjúsági táborba elmenni!”-kértem ezt a 2017-es hittantábor zárása után. És teljesült!!!
Az EFOP – 1.3.5-16 „Társadalmi szerepvállalás erősítése a közösségek fejlesztésével” című pályázat ismét lehetőséget adott 26 társamnak és nekem, hogy 2018.július 19-22.között hittantáborban vegyünk részt.
Idén a Tiszató partján Sarudon volt a szállásunk. De mielőtt megérkeztünk volna, útközben megálltunk Poroszlón, ahol csónakkal vittek be bennünket a vízi tanösvény stégjéhez. Szép libasorban a Tiszató közepén a „vízen jártunk” és néztük a vízi madarakat, ahogy éppen az ebédjük után vadásztak. Az ösvény végén egy kis szigeten találtuk magunkat, ahol mi is elővadásztunk egy-két szendvicset még a hátizsákunkból. Poroszló után Sarudot vettük célba. Bandi bácsi már várt bennünket a Genezáret Katolikus Lelkigyakorlatos Házban. Miután mindenki birtokba vette szobáját felfedező körútra indultunk kerítésen belül. Nem volt olyan területe a szállásnak, ahol ne kiáltott volna föl valaki, hogy „milyen szép!” vagy „jaj de jó!”. Nagy otthonos társalgó; igényes ebédlő; gyönyörű udvar; ping-pong; csocsó; nyársalók; hatalmas-, gumis-, reflektorokkal felszerelt focipálya … Azonban az utolsó ajtó kinyitásánál mindannyiunk meglepetésére 50 db biciklit találtunk. Nem értettük kisérő pedagógusaink nagy örömét, hiszen mindannyian szoktunk kerékpározni. Azonban vacsi után mikor elindultunk biciklivel a környék felfedezésére: megértettük. Hihetetlenül jó érzés volt egy csapatként, egy hosszú sorban, egy cél felé, egymásra odafigyelve tekerni.
Másnap délelőtt lovaskocsikáztunk, majd ebéd után újra felpattantunk a bringákra és már ott is voltunk a strandon. Másfél órás fürdőzés után sajnos egy hirtelen jött borulás miatt elindultunk a szállásra. De sebaj! Mindenki megtalálta a saját elfoglaltságát. Voltak közöttünk gyöngyfűzők, focizók, kártyázók, csocsózók, rajzolók, beszélgetők … Gyorsan elszaladt a délután és már megint a vacsorához készülődtünk. Ezután Judit tanárnéni riadót fújt: „Biciklire fel!” Ezt az esti, vízparti, naplementés bicajtúrát kivétel nélkül mindenki remeknek tartotta. Úgy éreztük ez lesz a tábor csúcspontja. Ám még hátra volt két nap.
Ezen a napon még egy egészen hihetetlen dolog történt velünk. (hittantáborban vagyunk). A strandon közös csoportkép készítése közben, Zoli bácsitól meghívást kaptunk másnapra a vízi kalandparkba. Szemezgettünk már vele az előző napon is, bár tudtuk nagyon drága és nem lesz rá most pénz. Minden gyerek álma (kísérő pedagógusok rémálma) ez a játszótér a vízben.
A harmadik nap délelőttjét a miniZOO tanyán töltöttük, ahol kürtöskalácsot készítettünk. Nem is gondoltuk, hogy ennyivel finomabb a saját készítésű kalács mint a vásárokban vett. Délben visszakerekeztünk a szállásunkra, ahol már várt ránk a finom ebéd. Délután ismét a partra mentünk, de ezúttal nem zavart meg bennünket semmi a pancsiban. Vártuk már a 18 órát hogy felvegyük a sárga vízimellényt és elinduljon a vízibuli. Egész későn indultunk haza a partról. De a nap itt még nem ért véget. Szokták mondani: „még csak most kezdődik!”. És valóban! „Hazaérkezve” a tüzet beizzítva kezdődött a nyársalás, a tűz melletti nagy beszélgetések. De nemcsak a szalonnánk melegedett át, hanem a focipálya fölötti reflektorok is. Ugyanis focistáink a mai napon sem fáradtak el. Bár az óra 22:30 mutatott, se kicsi se nagy nem készült még aludni. Hajnalig tartó UNO (kártya) parti vette kezdetét.
Elérkezett az utolsó nap reggele. Mindannyiunkon látszott valami…
… senki nem akart még hazamenni. Ebéd előtt Szentmisére mentünk megköszönni és hálát adni ezért az elmúlt négy napért. Aktív résztvevői voltunk a misének, mivel közülünk hárman ministráltak ketten pedig felolvastunk. Eperjesi István atya a szentbeszédében megdicsérte kis csapatunkat. „Példát mutatnak azzal hogy itt vannak, hiszen lehetnének most a strandon is.”-mondta. És mi odafigyelve, büszkén hallgattuk őt. Úgy éreztük AZ a mise méltó zárása volt ottlétünknek.
Köszönet mindazoknak akik lehetővé tették nekünk ezt a tábort, akik megszervezték és akik vigyáztak ránk!
Zárásként a már jól bevált kérés:
Szeretnénk jövőre is egy hasonlóan szuper ifjúsági táborba elmenni!

Kátai Hanna 5.b osztályos tanuló

Jászalsószentgyörgyi Gyerekek Sarudon 2018.
Back To Top
×Close search
Search