Iskolai ballagás 2025

„Mikor is repült el ennyi év?” -azóta is ezt kérdezem…

Pár évvel ezelőtt kezdődött, mintha csak tegnap lett volna. Számszerűen nyolc évvel, azaz 2017. szeptemberében, amikor az éppen kiröpült nagycsoportosok beültek leendő elsősként az iskolapadba. Hatalmas táskák a hátakon, volt, aki alig érte fel az iskolapadot, lábuk lelógott a nagy székről, a szülők könnyes szemei, hogy gyermekeik már iskolások lettek, ők voltak a legkisebbek. Az első csengő megszólalása nem jelentett számukra még semmit… Eltelt 8 év, ők lettek a legnagyobbak, most, csak nekik, utolsó alkalommal szólalt meg az a bizonyos csengő, tudták, itt valami véget ér, de egyben egy új kezdet is, ami bizonytalan, és szárnyakat adhat álmoknak, vágyaknak, még több tudásnak. Mindenki érezte, hogy ez most valami más, eljött a búcsú ideje, az utolsó út még az iskolában, a kisebbek által állt sorfal a kisiskoláig, mely utat mutatott a búcsúzó nyolcadikosoknak és a vendégeknek, ami hidat képzett múlt és jelen között, hiszen ott, ahol kezdődött egykor régen szeptemberben, most ott ér véget egy út, ami búcsú volt a gyökerektől.

Meseszép helyszínre léptünk be, mintha nem is az az iskola lett volna, egy búcsúország volt hajóval, mely más vizekre visz.  Az édesanyáknak kijelölt helye volt gyermekeikkel szemben, később kiderült számunkra miért is, hiszen ha addig nem is érzékenyültünk volna el, mint egykor régen az első iskolai napon, most az utolsón szem nem maradt szárazon, mikor elénk álltak hála telt szívvel nyolcadikos gyermekeink megköszönve az elmúlt éveket, szívszorító érzés volt, kicsit már felnőttek, eljött az idő, el kell engedni őket más vizekre evezni.

Olyan ballagásnak lehettünk részesei, ami igazán méltó befejezése volt a nyolc évnek. A műsor minden percében érezhető volt a gondoskodás, a szív és a lélek munkája, ami Víghné Olasz Anikó és Kátainé Oláh Hajnalka tanító nénik keze által íródott és valósult meg összhangban a tanári karral. Tarnai Mihály főigazgató úr, Kovács József Krisztián plébános és Laczlavik Ildikó polgármesterasszony köszöntő és útravaló szavai, a pedagógusok búcsú dala tette még felejthetetlenné ezt az eseményt.

Szülőtársaim nevében is köszönjük ezt az emléket, Menyhártné Kormos Klára osztályfőnöknek és az iskola pedagógusainak az évek alatt tett sok-sok erőfeszítést, nevelést, tanítást, gondoskodást és szeretetet, amit tettek gyermekeinkért.

„A szárny megnőtt, üresen áll a fészek, csak álom lesz ez a jó világ.
És mint a fecske alkonyati szélben, szárnyat bontott huszonnyolc diák.”
Wass Albert

Köszönettel:

Seres Gabriella, szülő