Amikor a szeretet és a szorgos kezek találkoznak: Délelőttünk a Lippay-udvarban 2026. március 30.

Március 30-án nem egy szokványos iskolai napra ébredtünk. A helyi Nyugdíjas klub tagjai hívtak meg bennünket a Lippay-udvar rendbetételére, de ez a meghívás nekünk már sokkal többet jelentett egy feladatnál. Olyan volt, mintha a nagymama szólna az unokáinak: „Gyertek, gyerekek, segítsetek egy kicsit csinosítani az udvart!” Ebben a kérésben már ott volt az a mély, baráti kapcsolat, ami az évek alatt alakult ki közöttünk.
Julikáék persze rögtön aggódni kezdtek, amikor meglátták a reggeli esőt, féltettek minket a megázástól. De a 4.a osztályt nem olyan fából faragták, aki megijed egy kis esőtől! Csak annyit mondtunk nekik: „Ne aggódjanak, nem vagyunk mi cukorból!” – és már bele is vetettük magunkat a munkába. Talán az égiek is hallották ezt a vagányságot, mert amint elkezdtük szedni a füvet, az eső is elállt. Az ázott föld pedig hálás partner volt: a gyerekek lelkes kezei alatt szinte maguktól ugrottak ki a kő közül a gyomok.
A munka közben persze jutott idő a nevetésre is. Az egyik férfi klubtag olyan gondoskodással próbálta letörölgetni a sarat a gyerekek ruhájáról, hogy nem bírtuk ki tréfa nélkül: „Látjátok, gyerekek, így mosnak a férfiak!”
A munka után jött a felfedezés: együtt jártuk be a gyönyörű, gondozott virágoskertet, tanultuk a tavaszi növények neveit, és még az új sárlehúzót is kipróbálhattuk, miközben hallgattuk a régi történeteket arról, mire is jó ez az eszköz.
A délelőtt végén pedig várt minket a meglepetés: a terített asztalon illatozó muffinok sorakoztak. A klubtagok mindenre figyeltek: Dani kedvéért gluténmentes süti is készült. A legmeghatóbb pillanat mégis az volt, amikor Ellát ünnepeltük, aki éppen ezen a napon töltötte a 10. születésnapját, és Julika néni egy kedves ajándékkal tette számára, -és mindannyiunk számára-felejthetetlenné ezt a napot.
Köszönjük a meghívást és a sok finomságot! Ismét megtapasztaltuk, hogy Jászalsószentgyörgyön még a gyomlálás is ünnep, ha közösen csináljuk.

Virág Emese